Ha a kuncsaft nehéz eset….

Eddig alkotói (írói?) válságban voltam, most meg elöntenek a bejegyzésért kiáltó témák. Itt van mindjárt az amatőr és profi lakberendezők vitájából kibomló problémakör (ami Joie blogján robbant ki), a megrendelő és a szolgáltató közti kapcsolat. Aztán az építkezés, felújítás során jelentkező mélypontok ( most épp Nem Art Decornál), és nem utolsó sorban a sok-sok inspiráció, amelyeket mind meg szeretnék mutatni Nektek, hogy Ti is lássátok milyen cél lebeg a szemem előtt…

Kezdjük az elején: mennyire kell alkalmazkodnia egy tervezőnek a megbízó ízléséhez? Vagy inkább a megbízónak kellene olyan tervezőt fogadnia, aki az ő ízlésvilágához közeli tereket tervez, és akkor már nem beleszólnia az alkotói munkába?
Persze az ideális az lenne, ha megbízó és tervező egymásra hangolódva, kéz a kézben tökéletes harmóniában végezné a feladatait, és a végeredmény mindannyiuk szemébe örömkönnyeket csalna. De vajon létezik-e ilyen?

Én most csak az építésztervezővel közös munkáról tudok mesélni, ahol szintén kibukott ez a probléma.
Gyerekkori barátnémat kértük fel a tervezésre, akit emberként nagyon szeretek. A szakmai munkáját nem ismertem, de tudtam, hogy az is sokat számít, hogy ősidők óta ismerjük egymást, így nem kell majd sokat magyaráznom az elképzeléseinket, a hozzáértésében pedig feltétel nélkül megbíztam.
Előre szólt, hogy ez egy többfordulós folyamat, sok egyeztetéssel, változtatással, mire kialakul a végső terv.
Elmondtuk az igényeket és a lehetőségeket, amit ő maximálisan figyelembe is vett, és elkészítette az első tervet, amit már itt is bemutattam (és tetszett is, ugye?). Csakhogy én egyáltalán nem így képzeltem, ezért jött a második terv, sok kis finomítással. Finomítással, mert én nem engedtem a nagyon is határozott elképzeléseimből, és nem fogadtam el az építész szemével sokkal helytállóbb megoldásokat. Úgyhogy bántódás lett a vége, mert szegény úgy érezte, nem hiszek a szaktudásában és a kreativitásában.
Ekkor jöttem rá, hogy ezek a tervezők igencsak alkotó emberek, akik egy-egy megbízás kapcsán önmagukat teszik a projektbe. Viszont ez elég nehéz dolog, hiszen az általuk létrehozott “műben” valaki más fog élni…
Akkor most mi legyen? Elfogadható, hogy egy, a diplomájáért keményen megdolgozó, kvázi művész kezét teljesen megkötve, rajzoltatást végeztessünk vele? Vagy legyünk bizalommal, és fogadjuk el egy profi elképzeléseit, hogy biztosan optimális életteret tervez a számunkra, jobban tudva mint mi magunk, mire is van szükségünk? Nyilván itt is valahol a középúton van az igazság…

Mindenesetre én a végeredménnyel nagyon, NAGYON elégedett vagyok. Úgy érzem, hogy az elképzeléseinket tökéletesen formába öntötte a tervezőnk, és igen, pont ilyen házban szeretnék élni.
Azt már csak remélni merem, hogy az építészünk is örül egy kicsit a kész művének, és nem érzi teljes kudarcnak szakmai szemmel. Mert mint megbízott tervező, tökéletesen véghezvitte a megrendelő kívánságait…
Ezúton is köszönet érte!!!!

One thought on “Ha a kuncsaft nehéz eset….

  1. otthonzalában says:

    Hát igen, ez nagyon nehéz kérdés. Szerintem, ha Megbízó konkrét elképzelésekkel, tervekkel, ötletekkel rendelkezik, akkor az Építésznek igenis háttérbe kell kicsit húzódnia és a vágyálmokat kell csak formába önteni, természetesen a saját ötleteit is belecsempészve, szaktudását felhasználva. Szerintem például ő adhat stílusjegyeket a háznak, ő vihet végig koncepciókat a terven. Pl: ha tetszik valakinek a bontott tégla, akkor ez megjelenhet a pilléreken és visszaköszönhet a cserépkályhán, a járdán, a bejárati kapun stb.
    Mi is átmentünk ezen .. Szerintem amúgy a Megrendelő az Építész választás során sok mindent eldönt. Mi egy sztárépítészt választottunk, aki nem tudott azonosulni a mi elképzeléseinkkel. Annak ellenére, hogy tényleg voltak jó ötletei, az a közös munkafolyamat, amire mi vágytunk nem tudott kialakulni. De ma úgy látom, hogy ez a mi rossz választásunk miatt volt. Nem vagyok miatta csalódott, mert a végeredmény jó lett, csak nem így képzeltem magát a folyamatot.

Leave a Reply to otthonzalában Cancel reply