Ha valaki betéved hozzánk, mindig azt a megnyugtató mondatot halljuk: “szép lesz majd, ha kész lesz”. Vagy: “húúúú, jó sok munka lesz még vele!”.
Erre én mindig ugyanazt a választ adom: “igen, majd a következő ötéves tervben”.
Nem sietek. Sosem gondoltam, hogy egy fullosan kész, berendezett házba fogok becuccolni, ahol a legnagyobb feladat az lesz, hogy a ruháimat a megfelelő szekrénybe akasszam. Így aztán nem zavar, hogy rengeteg még a munka, sőőőt, kifejezetten élvezem, ahogy lassan, de biztosan kezd fizikai formát ölteni a sok terv.
Az elsőként rendezett hálószoba, bár még néhány kép és függöny hiányzik, már egészen lakályos.
Először a tapétát tettük fel, ami egy lassan 10 éve vásárolt Laura Ashley Kimono, len árnyalatban.
Szintén évekkel ezelőtt, külön-külön vadásztam le a hozzá való lámpaburákat, később pedig a teleszkópos, réz falikarokat, természetesen használtan, az Ebay-ről.
A két 19. századi keleti selyemkép a német albérletből már ismerős lehet, egy francia antikpiacon akadtunk rájuk, és ahogy odapróbáltam az ágy fölé, éreztem, hogy a helyükre kerültek. Még ki kell mérni pontosan, és fel kell függeszteni őket.
És persze itt van a Pistillo csillár is, ami szerintem kifejezetten olyan, mint a Kimono krizantém mintája, bár Férj szerint egyértelműen pitypangra hasonlít, a gyerekek pedig nem mernek állást foglalni ebben a kardinális vitában…
A dolgozóba, hirtelen ötlettől vezérelve betettem ezt a véletlenül nálunk ragadt gépi perzsát, ami nem képvisel különösebb értéket, de nagyon meleg és hangulatos alapot ad a kék dolgozónak. Egyelőre… 😉
A nappali még nagyon kezdetleges.
Kiporoltam a hatalmas kék perzsaszőnyeget (luxembourgi piacos beszerzés), összeszereltük az Ektorp kanapét, beállítottam az opiumasztalkát, és lényegében itt meg is állt a rendezkedés.
Pedig van már függönyöm (csak karnis nincs!), tükröm a kandalló fölé, bútorok a beülős ablakhoz, és csillár is. Csak mindezt még szerelni, festeni, fúrni és faragni kell, ami hetek, sőt hónapok kérdése, ahogy magunkat ismerem….
Kedves Réka! Gyönyörű a ház, a háló pedig már sejtetei a végleges kinézetét, már ha lehet ilyet mondani. A falikarok nagyon bejönnek, de amúgy a tapéta és a pistillo, az ágy is! Ez új szerzemény, nem? Külön tetszik, hogy ennyire tudatosan hosszú évek alatt gyűjtögettél, és formáltad már a fejedben a részleteket, és ez most kezd alakot ölteni, egy álom valóra válni. Csak így tovább, izgatottan várunk minden postot. Egy kérdés: lesz valamilyen “záróelem” vagy hogy hívják a fal és a mennyezet találkozásánál a nappaliban?
Kedves Gabi, nagyon köszi a kommentet és a biztatást! 🙂 Az ágykeret néhány éves (5?), egy lengyel gyártó terméke, katalógusból vettük, nagyon szeretjük.
Az alsó szint mennyezetén a tervek szerint egyszer majd lesz díszléc, de polisztirolból nem vagyok hajlandó feltenni, így marad a gipsz vagy fa, amit meg még először meg kell csinálni…:P Illetve a szekrények fel fognak érni a mennyezetig, ott ott ahhoz igazodva lesz lezáró díszléc. 😉
Jé, nagyon hasonló lámpáim vannak:-) Eddig a könyvespolcra szántam őket, de a hálószobátokkal most elgondolkoztattál…
Az a helyzet, hogy nem vagyok egy rajongó típus, de ezeknek a képeknek a láttán csak nyálasan ömlengeni tudnék. Persze tudom, hogy erre azt mondod, hogy még kész sincs, de már most látni, hogy mennyire de mennyire… Híved lettem, na.:-)
Egy apró észrevétel: az új oldalon (vélhetően a pinterest link miatt) már nem tudom kattintással kinagyítani a képeket. Ezt sajnálom, mert imádtam átböngészni a nagyfelbontású fotóidat. Nincs valami kecskekáposztamegmaradós megoldás?:-)
Kedves Zsófi!
Kérésedet továbbítottam az oldal műszaki tartalmáért felelős IT részleg indormatikusának (értsd: beszéletem tesómmal 😛 ), aki dolgozik a megoldáson! 😉
Nagyon köszönöm az ilyen jellegű észrevételeket is, rengeteget segít, hogy optimalizálni tudjuk az oldalt! Adminként nálunk a felület nem pont úgy jelenik meg, mint az olvasóknál, ezért nagy segítség bármilyen visszajelzés.
Köszi a rajongást is! :DDD Engem még mindig meglep, hogy sokan szeretitek, amit csinálok… :))))