Stílusos előszobát? Naná!


Ha a szem a lélek tükre, akkor az előszoba a lakásé.
Már az ókori Rómában is fontos feladattal bírt a vestibulumnak nevezett, az utcától az átriumot (melyből azután az intim szobák nyíltak) elválasztó hosszú folyosó. Nem csupán a biztonságot szolgálta és a lakóterek intimitását növelte, hanem gyakran dús díszítettségével a jólétet is szimbolizálta. Számos esetben a díszes kapun átlépve, mozaikkal gazdagon kirakott, akár vendégváró, akár tolvajokat elijesztő feliratok, képek díszlettek itt.
Vestibulum, római előterek mozaikkal
Későbbi korokban az előterek, hallok építészeti jelentősége tovább erősödött, hiszen méreteivel, pompájával a tulajdonos társadalmi rangját, vagyonát is szimbolizálni kellett. A középületek, üzletek hatalmas előcsarnokai is a belépő lenyűgözésére szolgáltak, amellyel a tiszteletet, megbecsülést és a bizalmat igyekeztek az építtetők elérni.
A Printemps párizsi áruház és a Fehér Ház
A klasszikus, több ezer éves kínai térrendezés ismerete nélkül, annak sok eleme megjelent a nyugati építészetben is már évszázadokkal ezelőtt. Ezek olyan, tapasztalati úton megszerzett tudásra épültek, melyeket mára sajnos elfelejtettünk alkalmazni. A bejárathoz, fogadó helyiséghez kapcsolódó „szabályok” már a kapu és a ház közti előkertet is érintik, nem beszélve a nagy jelentőséggel bíró bejárati ajtóról.
Tehát már mielőtt belépnénk egy lakásba, üzletbe, vagy irodába, megannyi jelzést kapunk, melyek nagy részét csupán a tudatalattink raktározza el. Azonban mindezen hatásoknak köszönhetően az ajtón átlépve már komoly prekoncepciókkal rendelkezünk.
Ha tehát nincs lehetőségünk (pl. egy társasház esetében) a bejáratunkhoz vezető utat tisztává, barátságossá, világossá – azaz hívogatóvá – tennünk, akkor még fontosabb, hogy az előszoba megjelenésével kompenzáljuk az addigi benyomásokat.
  1. Rend a lelke mindennek!
Bármilyen pici belépőről is legyen szó, a rendezettség és tisztaság kötelező eleme egy stílusos előszobának. Egészen apró helyiségekbe nem érdemes szekrénykéket bezsúfolni, elég néhány akasztó, egy tükör és egy lerakó polc, vagy kulcsszekrényke. Egy kislakásban amúgy sincsenek távolságok, ezért ha a cipős-, vagy a beépített szekrény máshová kerül, az is csak néhány lépés távolság.
Így elkerülhető, hogy a rengeteg kabáttól csak háromnegyedéig lehessen kinyitni a bejárati ajtót, vagy hogy keresztülzuhanjunk a cipőkön, mikor átvesszük a postástól leveleinket.
Nagyobb méretű előszobákban bármennyire is csábító, hogy sok rakodófelületet alakítsunk ki, mégis vigyázni kell a holmik felhalmozásával. Érdemes egy kis ülőrészt kialakítani a cipőhúzáshoz, konzolasztalt tenni a tükörhöz, de a sok fogason és cipőtartón elhelyezett látható ruhadarab sosem fog rendezett képet mutatni. Ezért ajánlott beépített szekrényeket, szép díszdobozokat, kosarakat használni, és azokba elrejteni mindent, amire az előszobában szükségünk lehet.


  1. A fény öltöztet!
A megvilágításnak hatalmas ereje van, megmutathat és elrejthet, vakíthat és melegséggel tölthet el. Éppen ezért okosan kell használni. Célszerű és hasznos a megfelelő erősségű általános megvilágítás, de érdemes lokális fényforrásokat is alkalmazni, például a tükörnél falikarok elhelyezésével. Szép részleteket spotokkal is kiemelhetünk, vagy színes LED-csíkokkal egészen különleges hangulatokat alakíthatunk ki.
Fontos, hogy induláskor jól lássuk magunkat a tükörben, vagy a reggeli kapkodásban könnyen megtaláljuk a kulcsainkat. Mindezekhez elengedhetetlen a megfelelően tervezett világítás.
  1. Mutassuk meg a stílusunkat!
Tegyük az előszobát is a lakás koherens részévé, akár színeivel, akár a burkolataival, amelyek egységet alkotva a lakás egészével, folytonosságot teremtenek a terek között. Például, ha egy szín következetesen felbukkan a lakásban, használjuk az előszobában is, akár csak egy képkeret, vagy egy akasztó színének megválasztásakor.
Textilekkel, dekortapétával, egy jól megválasztott tükörrel vagy képkerettel csodákat lehet elérni anélkül, hogy helyet foglalnánk velük a hasznos térből.
Ezek a dekorációs elemek azonban nem mehetnek a praktikum rovására. A padlónak, falaknak strapabíró burkolatot kell kapniuk, melyek jól és könnyen tisztán tarthatóak, a tükörnek megfelelő méretben és magasságban kell a falra kerülnie, hogy egész alakos képet kaphassunk benne, és a sáros cipőknek is helyet kell biztosítani például a lerakó/leülő alá helyezett csepegtetőtálcán.
Szerencsére a praktikum és az esztétikum nem zárja ki egymást, csupán jól átgondolt tervezést igényel, hogy a szükséges egyben stílusos is legyen.
+ 1 Tipp:
Az ananászmotívum évszázadok óta a vendéglátás és a luxus szimbóluma. Míg a közép-amerikai indiánok falujuk vagy házaik elé ananászt helyeztek barátságuk és vendégszeretetük jeléül, addig Európában az 1600-as években csak az uralkodók kiváltsága lehetett ez a gyümölcs, amely hamar státusszimbólummá vált. Az építészetben, és valamennyi díszítőművészetben is számtalan, szerteágazó formában megjelent, és a mai napig is népszerű az ananász ihlette forma, amely a szívélyességet, barátságot jelképezi. Így egy szép, ananászt mintázó kopogtató elhelyezésével, vagy a bejárat mellé állított ananász ajtódíszekkel minden látogatónknak azt üzenjük, hogy szívesen és szeretettel gondoskodunk róluk, amíg a házunk vendégszeretetét élvezik.
Rövidített változat, a teljes írás a Stíluskommunikáció.eu oldalon jelent meg 2014.10.17-én, a Stílusos életterek. Az előszoba címen.

Felhasznált irodalom:
Képek forrása:
http://pinterest.com

Stíluskalauz

Szecesszió, art deco, klasszikus, glamouros, keleties, skandináv, provanszi… – sorolhatnám a stílusokat, amiket mind el tudnék képzelni az otthonunkban.

Ebből is látszik, hogy egy elég vegyes, eklektikus irány fog kibontakozni, ami természetszerűleg sok buktatót rejt magában.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy nem vásárolunk bútorüzletekben.
Mindent piacokon, használtan, apróhirdetésből gyűjtünk össze. Ennek egyik oka a pénz, másik a környezettudatosság, harmadik az egyediség iránti vágy.

Az általunk preferált stílusok közül egyik sem mai, modern, vagy kortárs. Ha pedig a régi tetszik, akkor nem veszek (többért, mint a valódi régiség!) réginek látszó, utángyártott kínai cuccot!
Igen, idő, energia felkutatni a régit, kijárni vásárokba, és nem egy nap, vagy egy év alatt lesz meg az áhított berendezés.
Így viszont igazi érdekességek kerülhetnek a birtokunkba, sokszor valódi, értékes ritkaságok.
Az általam óhajtott eklektikának keretet találtam a hollywood regency stílusban. Annyira meglepett, mennyi mindent magában foglal a kedvenceim közül, hogy kicsit beleástam magam a témába.
Az elnevezést a ’30-as évek Hollywoodja ihlette, az akkor kialakuló filmes kultúra. Megjelentek az első mozisztárok, filmcsillagok, akik köré aztán egy egész iparág épült. A sikeres, gazdag, híres szépségek, színészek környezetének is tükröznie kellett a csillogást, a stílust, a luxust. Gyönyörű emberek gyönyörű környezetben, “díszletben” való bemutatása lett a cél, úgy, hogy azért maga az ember maradjon a középpontban.
Ezért ez a stílus csillogó, magamutogató, de egyben nagyon kényelmes is, abszolút a lakók igényeire formálva, a használatot szem előtt tartva.
Ikonikus tervezői: Billy Baldwin,William Haines és Dorothy Draper.
(utóbbi kettőről nagyon klassz posztokat olvashattok egyik kedvenc blogomon!)
Billy Baldwin klasszikus kanapéja, hát nem tiszta Ekktorp?! 😉

A legjobb alap ehhez a stílushoz is a klasszikus bútorzat. Jó minőségű, tartós, minőségi alapdarabok, amik ugyan egyszer nagyobb beruházást jelentenek, de később egy stílusváltás esetén is töretlenül használhatóak maradnak, mert időtlenek.

Legyenek egyszerű vonalúak, letisztultak, nemcsak formailag, de színvilágukban is: legjobb, ha visszafogott, halvány, natúr színeket választunk alapnak.
Ellenben a kiegészítőknél nem kell határt szabnunk a fantáziánknak, szinte minden jöhet, ami megtetszett bármelyik stílusból!
Alapszabályként elmondható viszont, hogy a könnyed, légies kisbútorok, kecses, finom vonalú kiegészítők, csillogó felületek, minőségi anyagok alkalmasak a kívánt hatás eléréséhez.

1. Próbálkozhatunk az ellentétek alkalmazásával: kicsi mellé nagyot, alacsony mellé magasat, sima mellé strukturált felületűt párosítva.

2. Figyeljünk arra is, hogy legalább egy, de maximum 3 nagyméretű tárgy (fókuszpont) is kerüljön a térbe, mint pl. egy nagy tükör, vagy egy hangsúlyos csillár. Ha erre nincs lehetőség, akkor több apróbb tárgyból készítsünk fókuszpontot, pl. képcsoport a falon, vagy több világítótest egy csokorban. A csoportos elrendezésnél érdemes követni azt az elvet, hogy lehetőleg páratlan számú darabból álljon a kompozíció (3, 5, 7).

3. A másik nagyon gyakran használt módszer a szimmetrikus elrendezés: ez klasszikus, letisztult látványt nyújt, átláthatóvá, befogadhatóbbá teszi az eklektikát.

4. A Hollywood Regency stílus alapvető célja az volt, hogy jó benyomást, luxusérzetet keltsen a belépőben, az ott lakókban. Ennek érdekében a felhasznált anyagok mindig minőségiek, és szerintem érdemes is erre áldozni! Nagy mennyiségben alkalmazható a selyem és a bársony, az egzotikus fafajták, a márvány, és más minőségi kövek, valamint a puha, sűrű, süppedős szőnyegek. Ha minden érzékszervünket beszippantja a hely, akkor jó irányba haladunk!

5. Észrevehetően nagyon sok tükörfelületet használ ez az irányzat. Nem csak a falakon (akár egész falborításként!), de a bútorokon, kiegészítőkön is. Ha ilyesmit szeretnénk olcsón, kénytelenek leszünk magunk megcsinálni, mert irgalmatlan drágák az ilyen, készen vásárolható bútorok.

6. Másik jellemző téma a keleti vonal. Mivel ez nekünk is nagy szerelmünk, többfelé tetten érhető lesz majd a házban.

Keleti hangulatot be lehet csempészni tapétával, kiegészítőkkel (lampionok), bambusz kisbútorokkal, selyemképekkel, lakkozott tárgyakkal. Ez utóbbiak ugyan igen drágák, de a tükrös bútorhoz hasonlóan otthoni kivitelezéssel is meg lehet próbálkozni, csak jó sok réteg festés, és sokszori visszacsiszolás kell hozzá.

7. Nekem nagyon tetszenek (Férjnek sajnos egyáltalán nem, ezért még megy a harc) a ’30-as években már felbukkanó plexi bútorok. Ezek szerintem játékosságot, könnyedséget visznek az enteriőrbe, vagányak, és mindenhez passzolnak.

Ahogy minden más lakberendezési stílust, úgy ezt is meg lehet valósítani nagyon sok, és viszonylag kevés pénzből is. Mi a másodikkal próbálkozunk, amihez ugyan kicsit több kreativitás, idő és energia kell, viszont nagyobb móka is!

Úgy tudnám összegezni ezt a stílust, hogy azoknak való, akik szeretik kényeztetni magukat:) Azoknak, akik nem riadnak meg pl. olyan luxustól, hogy az ünnepi porcelánt használják hétköznapokra. Vagy hogy szőnyeget terítsenek az étkezőasztal alá…
Akik élvezik az életet, és egy nagy játéknak fogják fel, amiből a legtöbbet kell kihozni.
Félre ne értsetek, ez nem a pénzről szól! Hanem arról, hogy amink van, azt élvezzük ki!
Szóval, ha kevés pénzből gazdálkodunk, akkor mindenképp a bolhapiacokon, aukciós oldalakon, apróhirdetések között kell keresgélnünk. Az így összevadászott berendezésnek az olcsóság mellett még az az előnye is megvan, hogy tutira egyedi lesz, és akaratlanul is hozza az eklektikát magával!
És aztán ezeket ne pakoljuk be a szekrény mélyére, hanem használjuk, amíg lehet. Gyönyörködjünk benne, míg a gyerek fel nem borítja, és össze nem törik. Egészen biztosan fogunk helyette másikat találni! 😉

Ui.: nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy én úgy látom, a minőséget nem lehet otthoni fusituninggal pótolni. Főleg ez a stílus igényli a valódi minőséget, ezért figyeljünk arra, hogy amit beszerzünk, az tényleg luxust sugározzon anyagából, kidolgozásából adódóan. Még amit átalakításra veszünk, az is legyen alapvetően jó kiállású darab, mert tapasztalatom szerint sz*rból nem lehet várat építeni….

fotók forrása: pinterest.com