Végre kicseréltük az üvegtéglákat nyílászárókra!
Bekerült 2 ablak a konyhába, az étkező 3-as teraszajtaja, és a nappali beülős ablaka. Ez utóbbit kipróbáltuk, kényelmesen el lehet benne üldögélni… 😉
A konyha sokkal barátságosabb lett a két plusz ablakkal, az étkező pedig kezdi azt a képet mutatni, amilyennek terveztük. Az ajtaja a kis reggeliző teraszra nyílik, ami mellett a fűszerkert lesz majd a jövőben.

A nagy örömre azonban bosszúság is jutott. A szerelők elkezdték a talajszondákat a ház gépészeti helyiségébe bevezetni, amihez fel kell ásni az előkertet. A nagy túrás során derült ki, hogy a konyhából az előkertben lévő csatornáig futó szennyvízcső egy része hiányzik, azaz az elfolyó víz nem jut el a csatornába, hanem valahol félúton az előkert földjébe kerül….
Az ok egyszerű. Annó (min. 2 éve) a kőműves brigád valahogy sikeresen eltörte a csövet, amit akkor észre is vettünk, és megbeszéltük a javítását. Legközelebb, mikor kint jártunk, már be volt temetve a baleset helye azzal, hogy minden rendben van. Ma felhívva a kőművest, nagy nehezen bevallotta, hogy csupán kivették a törött csődarabot, majd betemették a lukat….!!!
Nehezen tudnám kommentálni a fentieket, egyelőre annak örülök, hogy még most, beköltözés és az előkert végleges tereprendezése előtt véletlenül kiderült mindez.
Nem szeretnék általánosítani, de elkeserítőnek tartom a magyar építőipar állapotát. A hozzáállást, a szakmaiság és a saját, illetve mások munkája iránti igényesség és tisztelet teljes hiányát. A tisztességről már nem is beszélve azok felé, akiktől a megrendelést, munkát, pénzt kapják.
🙁