Lépésenként

Ha valaki betéved hozzánk, mindig azt a megnyugtató mondatot halljuk: “szép lesz majd, ha kész lesz”. Vagy: “húúúú, jó sok munka lesz még vele!”.

Erre én mindig ugyanazt a választ adom: “igen, majd a következő ötéves tervben”.

Nem sietek. Sosem gondoltam, hogy egy fullosan kész, berendezett házba fogok becuccolni, ahol a legnagyobb feladat az lesz, hogy a ruháimat a megfelelő szekrénybe akasszam. Így aztán nem zavar, hogy rengeteg még a munka, sőőőt, kifejezetten élvezem, ahogy lassan, de biztosan kezd fizikai formát ölteni a sok terv.

Az elsőként rendezett hálószoba, bár még néhány kép és függöny hiányzik, már egészen lakályos.

Először a tapétát tettük fel, ami egy lassan 10 éve vásárolt Laura Ashley Kimono, len árnyalatban.

DSC_0221

DSC_0216

Szintén évekkel ezelőtt, külön-külön vadásztam le a hozzá való lámpaburákat, később pedig a teleszkópos, réz falikarokat, természetesen használtan, az Ebay-ről.

DSC_0260-2

A két 19. századi keleti selyemkép a német albérletből már ismerős lehet, egy francia antikpiacon akadtunk rájuk, és ahogy odapróbáltam az ágy fölé, éreztem, hogy a helyükre kerültek. Még ki kell mérni pontosan, és fel kell függeszteni őket.

IMG_20151105_181214

És persze itt van a Pistillo csillár is, ami szerintem kifejezetten olyan, mint a Kimono  krizantém mintája, bár Férj szerint egyértelműen pitypangra hasonlít, a gyerekek pedig nem mernek állást foglalni ebben a kardinális vitában…

unnamed

 

A dolgozóba, hirtelen ötlettől vezérelve betettem ezt a véletlenül nálunk ragadt gépi perzsát, ami nem képvisel különösebb értéket, de nagyon meleg és hangulatos alapot ad a kék dolgozónak. Egyelőre… 😉

napfényszőnyeg

unnamed

A nappali még nagyon kezdetleges.

Kiporoltam a hatalmas kék perzsaszőnyeget (luxembourgi piacos beszerzés), összeszereltük az Ektorp kanapét, beállítottam az opiumasztalkát, és lényegében itt meg is állt a rendezkedés.

Pedig van már függönyöm (csak karnis nincs!), tükröm a kandalló fölé, bútorok a beülős ablakhoz, és csillár is. Csak mindezt még szerelni, festeni, fúrni és faragni kell, ami hetek, sőt hónapok kérdése, ahogy magunkat ismerem….

DSC_0351

 

DSC_0349

Finish előtt…

Az a nagy harci helyzet, hogy már az is előfordul, hogy bútorokat pakolunk a helyükre…!
Egyelőre csak azért, hogy hozzáférjünk újabb helyiségekhez, és ott is be lehessen fejezni a fugázást, vagy a festést. De azért mégis! Ez már majdnem költözés!!! 😉

Sőt, hatalmas lépést tettünk a fürdő komfortfokozatának emelésében is, hiszen hónapokon át tartó bidében való kézmosás és mosogatás után a héten a helyére került a mosdó!
A szekrény még átfestés előtt áll, de ez már elenyésző apróságnak tűnik az eddigiekhez képest… 😉

Nem mellékes az a tény sem, hogy végre van meleg vizünk is, miután a hőszivattyú beüzemelése is megtörtént.

22 fok!

Tapétáztunk is a hálóban és feltettük a Pistillót, de erről majd bővebb posztban, ha teljes lesz a berendezés.

A bejárati ajtó is megérkezett, mint az építkezés lezáró, szinte szimbolikus utolsó részlete… Ha a helyére kerül, a Ház is átalakul az otthonunkká…

Lesz egy meglepetésem is, ami érinti a blogot és Titeket is, kedves Olvasók!
A blog velünk együtt költözik majd egy új helyre, de minden korábbi tartalom elérhető lesz továbbra is, csak egy picit más formában, más szerkezetben.
Remélem Ti is jöttök velünk, hiszen a valódi izgalmak csak most kezdődnek!!! 😉

Évforduló és költözködés

10. házassági évfordulónk alkalmából este 9-ig pakoltuk át a Házba a cuccainkat.
Talán nem ez a legromantikusabb módja az ünneplésnek, de kétségtelenül volt valami bája… 😀

A pakolás azonban még nem jelet egyet a beköltözéssel, csupán el kellett helyezni a cuccainkat, amiket kipakoltunk az albérletből. Majd burkolás és festés után beszélhetünk költözésről, remélem még karácsony előtt:)))))

Addig marad a bútorraktár:

asztalok egymás hegyén-hátán
kedvenc üvegasztalok, és az átalakításra váró tükrös tálaló Lili szobájába
műbőr klubfotelek, a retro jegyében

a háztartási helyiség is dugig telt az “apróságokkal”
itt még wc csésze is lapul, ki találja meg? 😀
leghamarabb a konyha kerül a helyére, most még átalakítás nélkül…

Az igazsághoz tartozik, hogy a bútorok zöme nem ebben az állapotában fog megjelenni a berendezésben, mint ahogy most esetleg látszanak. Még a Ház képére kell formálni őket. 🙂