Ezek a rezek

Apróságok, mégis sokat számítanak…
Tervezéskor nem ez az első, amire az ember gondol, de elérkezik az idő, mikor dönteni kell burkolatváltókról, küszöbökről, élekről, kapcsolókról és dugaljakról.Engem meglepett, hogy mennyire elterjedtek a mindenféle műanyag vagy alumínium élvédők, burkolatváltók. Akár csempézésről, akár járólapozásról volt szó, de még vakolás során is, mindenki arról akart meggyőzni, hogy az élvédők elengedhetetlen tartozékok, amivel mindenki csak jól jár. Addig értem, hogy a burkolónak egyszerűbb berakni egy bufli műanyag vackot, mint összecsiszolni a sarkoknál az éleket, vagy ne adj’ isten egyenesen, lepattanásmentesen vágni a csempét… De hogy nekem mitől jobb egy ilyen, mint a pontosan illeszkedő csempékkel, padlólapokkal megoldott élek, azt nem tudom.

összecsiszolt élek metrócsempével

Vakoláskor a falak éleire azért került alumínium élvédő, hogy ne sérüljenek olyan könnyen a sarkak a hatalmas forgalomban…. Talán egy plázában érthető ez az elővigyázatosság, de nálunk nem gyakran fordul elő, hogy nekimegyünk a falaknak úgy, hogy arról levernénk a vakolatot.

Mivel a házban egyáltalán nem szerettünk volna küszöböket, ki kellett találni, milyen váltót használjunk az eltérő burkolatok között. Sok műanyag közöl lehet választani, de szerencsére vannak elegánsabb megoldások is. Nálunk a réz lesz hangsúlyosabb a króm helyett, így méterre kapható rézszálakat vettünk, amiket beszabtunk a parketta és a padlólap találkozásához. Ez valamennyivel olcsóbb megoldás (kb. minimum 2500,- ft/m helyett 960,- Ft/m), mint a kifejezetten erre a célra gyártott réz élvédők és váltók, viszont ugyanolyan jók és szépek, pontosan annyi látszik belőlük, mint amennyi szükséges: az élük. (én nem szerettem volna, ha a padló síkjából kiemelkedik, ezért a dilatációs csíkba süllyesztett rézszál tökéletes megoldás lett.)

ez egy burkolatváltónak árult T rézprofil, ami – még ha kicsit is, de kiemelkedik a padló síkjából. 2500 ,- Ft/m fölött van az ára…
Réz félkész termékek: ebből választottunk
ennek a lapos profilnak 960,-ft/m az ára
így néz ki burkolatváltóként
még beragasztás előtt, csak beillesztve a helyére

A kapcsolók kérdésében nagy dilemma volt, olyannyira, hogy az egész feladatot áttestáltam Férjre, fenntartva vétójogomat. Persze gyűjtöttem képeket, és volt elképzelésem arról, milyen kapcsolókat szeretnék (plexilapos átlátszót!), de a felkutatását ráhagytam Férjre, aki lelkiismeretesen átböngészte az egész netet a világon kapható valamennyi kapcsoló után. Találtunk régit és újat, plexit is jó drágán, és mikor már úgy volt, hogy rendelünk Kínából, rátaláltunk egy Mo.-i forgalmazóra, aki elviselhető áron kínál réz kapcsolókat és dugaljakat, “nálunk megszokottól eltérő formájú” kivitelben (a forgalmazó megfogalmazása:). Kompromisszum született, én lemondtam a plexiről, és lettek réz kapcsolóink…. (Azért ahol tapéta lesz, oda kikönyörögtem a plexit… 😛 )

nálam ezek a nyerők!
hát nem elegáns?
karos kapcsolónak hívják, van egysarkú, váltó- és csillárkapcsoló kivitelben is.
Ezek a mieink, a dugaljak is ugyanilyen réz táblában vannak.

Felszerelve majd festés után tudom megmutatni.

Metrócsempe? Csak azt neeeee!

Bevallom, rengeteget tipródom, jellemzően lényegtelennek tűnő finomságokon.
Napokra, hetekre megvan ezzel az elfoglaltságom, míg a megoldást keresem.
Mivel most a konyha és a fürdők vannak terítéken a burkolások miatt (no és az előszoba!), olyan problémákon rugózok, mint a bútorok fogantyúja, a helyi megvilágítások lámpatestei, vagy hogy hova kerüljön az előszobatükör?!?

És hogy mindez ne legyen elég, a már eldöntött kérdések is újra felbukkannak.
Pl., hogy miért rakunk a magazinokban már unásig ismételt, és amúgy is kifutó trendnek számító, snassz és ötlettelen metrócsempét a konyhába?
“Bármit, csak azt ne!” mondta barátnőm, akinek nagyon is adok a véleményére, pedig nem is tudta, hogy már megrendeltük:)
Kommentekben is találkoztam degradáló megjegyzésekkel szegény metrócsempét illetően, miszerint rém elcsépelt….
(Nekem mondjuk meg az edzett üveg dögunalom a konyhapult fölött, bár ha valaki a saját tervezésű dekorját rakja mögé, azt még szeretni is tudom.)

Nem zavar, viszont mindig elgondolkodtat az ellenvélemény is, ilyenkor újra átrágom a döntéseimet, több szem többet lát alapon.
A metrócsempe persze marad, már csak azért is! Azért, mert kb. 200 éve megy ki a divatból. Vagy jön be éppen. Márpedig az ilyesmi csak a klasszikusokkal esik meg. Én pedig, be kell lássam, nem vagyok egy formabontó alkat, a harmonikusat, a klasszikusat, időtállót szeretem magam körül.

mi is Párizsban szerettünk bele, bár akkor még nem tudtunk róla semmit, csak hogy szép….
egy párizsi kastély évszázados fürdője van hasonlóan burkolva, nem győztük fotózni, olyan lenyűgöző még ma is!    (foto: pinterest)

 Ne értsetek félre, mindent szeretek, ami szép, legyen bármilyen stílusban megfogalmazva! De a saját környezetem, amiben jól érzem magam, az valami lágy, nyugis, kényelmes közeg. Olyan, aminek hagyománya, jól kipróbált és kiszolgált háttere van.

ez az egyik kedvenc inspirációs képem konyhához, és azt is elárulom, most úgy néz ki, antikolt réz fogantyúink lesznek a konyhabútoron… 🙂

Szóval én az az unalmas, metrócsempés típus vagyok, de egyáltalán nem haragszom meg, ha a fenti okok miatt senki más nem rak fel többé ilyet sehova!!! 😉

fotók: pinterest.com