Egy véletlen műve volt, mégis alapvetően meghatározza majd a nappalit a nagy perzsaszőnyeg, amit egy luxembourgi lerakatban találtam, használt holmi, természetesen. Amiért megtetszett, az a perzsa létére finoman elegáns, pasztell színösszeállítású medalion közepű mintázata . Valahogy annyira franciás…:)
Ez tipikusan az a darab volt, ami egyáltalán nem volt betervezve. Nem gondoltam perzsaszőnyegre, főleg nem egy 4×3 méteres, türkiz-bézs csodára, ami kézi csomózású, gyapjú, némi selyemmel keverve… Viszont egy olcsóbb kategóriás Ikea szőnyeg áráért már csak befektetésnek is remek volt, így elhoztuk.
Ilyen:

Szintén luxembourgi, alkalmi beszerzés a könyvszerkénynek szánt, sorszámozott  tömörfa monstrum, ami az ablak előtti beülő egyik oldalán lesz. A beülő padját, és a másik oldali szekrényelemet ehhez igazítva kell majd megcsináltatni, hogy egységes képet adjon.
Íme:

Ó igen, ennek a bútornak is van saját története: a hirdetés alapján felvettük a kapcsolatot az eladókkal, akikről kiderült, hogy azért adják el az összes holmijukat (nem mellesleg nevetségesen jelképes áron), mert egy több éves, Földkörüli utazás miatt felszámolják a lakásukat… A pár női tagja magyar, míg a srác luxemburgi….. Nem kommentálom:))))

Kanapé: Ikea Ektorp 3 személyes, szófával, natúr huzattal. Egyelőre ezt nem cserélném le, nagyon kényelmes, elfér rajta az egész család, és egy ideig biztos nem lesz keret arra, hogy ennél magasabb kategóriájú kanapét vegyünk. Ha egyáltalán akarunk… Jelenleg a kényelem az elsődleges szempont.
Ez az:

A dohányzóasztal nászajándék volt tesómtól. Valószínű ez lesz az egyetlen sötét fa bútor a szobában. 1×1 méteres, ópium asztal, akár vacsorázni is lehet körülötte, mi szülinapokat, zsúrokat és felnőtt bulikat is könnyedén lebonyolítottunk mellette, kajával, tortával, svédasztallal. Azaz jó nagy felület:) És alatta is elfér egy jó adag a magazinjaim közül, anélkül, hogy rontanák az összképet….

Fotel. Azt mondanám letisztult empír stílusú, de lehet, hogy lesz itt nálam okosabb, és kiderül, hogy valami egészen más…. Ajándékba kaptuk Férj angol főnökétől. Mikor először kiköltöztünk Luxiba (7 éve), 2 hétig a főnök házában laktunk, ahol még az előző lakó bútorai voltak, annyira új szerzemény volt a ház. (Egy nagyon idős néni élt ott egyedül, és az örökösök nem ürítették ki a lakást, ezt az új lakóra hagyták.) Nekem pedig megtetszett ez a szép, rattan fotel, a fa intarziájával, a kis görgős lábaival, a réz szerelékekkel. Be is jelentettem igényemet, ha véletlenül Michaelnek nem kellene. Nem kellett neki, örömmel nekünk adta. A párnáit újra kell kárpitozni, nagy kérdés még, hogy milyenre?!
Most ilyen, tökéletesen megkímélt állapotban, csak huzatcsere szükséges.

Naptükör a kandalló fölé, piacos darab, szintén a franciás stílussal erősen fertőzött Luxemburgból.

Mindezek után talán meglepő, hogy a szoba -terveink szerint – kap egy elég hangsúlyos keleti beütést. ( az ópiumasztal árulkodó lehetett azért;) Egy tapétaajtót, amibe az antik, keleti (még nem derítettük ki, hogy melyik országból származó, de valószínű japán) paravánból kiemelt selyemképeket illesztjük be. A maradék két paravánlapból pedig selyem faliképek lesznek. A helyük még nincs kigondolva…. Ja, igen, eredetéről korábban itt írtam:

Így állunk most, ami egészen jó, ha azt nézem, hogy lesz hova leülnünk, lesz hova pakolnunk, viszont lesz is mire gyűjtögetni még. Továbbá rá kellene jönnöm, milyen függönyöket, huzatokat, csillárt, helyi világítást szeretnék, és hogy hol találok olyan asztalost, aki megcsinálja a hiányzó bútorokat szépen, és elviselhető áron….