Napokra, hetekre megvan ezzel az elfoglaltságom, míg a megoldást keresem.
Mivel most a konyha és a fürdők vannak terítéken a burkolások miatt (no és az előszoba!), olyan problémákon rugózok, mint a bútorok fogantyúja, a helyi megvilágítások lámpatestei, vagy hogy hova kerüljön az előszobatükör?!?
És hogy mindez ne legyen elég, a már eldöntött kérdések is újra felbukkannak.
Pl., hogy miért rakunk a magazinokban már unásig ismételt, és amúgy is kifutó trendnek számító, snassz és ötlettelen metrócsempét a konyhába?
“Bármit, csak azt ne!” mondta barátnőm, akinek nagyon is adok a véleményére, pedig nem is tudta, hogy már megrendeltük:)
Kommentekben is találkoztam degradáló megjegyzésekkel szegény metrócsempét illetően, miszerint rém elcsépelt….
(Nekem mondjuk meg az edzett üveg dögunalom a konyhapult fölött, bár ha valaki a saját tervezésű dekorját rakja mögé, azt még szeretni is tudom.)
Nem zavar, viszont mindig elgondolkodtat az ellenvélemény is, ilyenkor újra átrágom a döntéseimet, több szem többet lát alapon.
A metrócsempe persze marad, már csak azért is! Azért, mert kb. 200 éve megy ki a divatból. Vagy jön be éppen. Márpedig az ilyesmi csak a klasszikusokkal esik meg. Én pedig, be kell lássam, nem vagyok egy formabontó alkat, a harmonikusat, a klasszikusat, időtállót szeretem magam körül.
 |
| mi is Párizsban szerettünk bele, bár akkor még nem tudtunk róla semmit, csak hogy szép…. |
 |
| egy párizsi kastély évszázados fürdője van hasonlóan burkolva, nem győztük fotózni, olyan lenyűgöző még ma is! (foto: pinterest) |
Ne értsetek félre, mindent szeretek, ami szép, legyen bármilyen stílusban megfogalmazva! De a saját környezetem, amiben jól érzem magam, az valami lágy, nyugis, kényelmes közeg. Olyan, aminek hagyománya, jól kipróbált és kiszolgált háttere van.
 |
| ez az egyik kedvenc inspirációs képem konyhához, és azt is elárulom, most úgy néz ki, antikolt réz fogantyúink lesznek a konyhabútoron… 🙂 |
Szóval én az az unalmas, metrócsempés típus vagyok, de egyáltalán nem haragszom meg, ha a fenti okok miatt senki más nem rak fel többé ilyet sehova!!! 😉
fotók: pinterest.com
Ahogy téged ismerlek, az egész házatokban a legapróbb részletek is harmóniában lesznek, annyira, hogy fel sem fog tűnni, milyen csempe van hol, csak az összbenyomás lesz fantasztikus.
Köszi, Domi! Most annyira el vagyok veszve a részletekben, hogy csak az írásod döbbentett rá, mennyire túldimenzionálom a kérdést. 🙂 Igazad van, az összkép számít, a benyomás, és ebből a szempontból mindegy, hogy mivel érem el. Valószínű én magam sem fogok a későbbiekben a csempével foglalkozni, csak ha takarítani kell(ene)…. 😀
éppen hasonlót fogalmaztam meg a napokban: azért érdekel a lakberendezés, hogy az ötleteimet megvalósíthassam. és ezeket egyáltalán nem a saját teremben vágyom megvalósítani, mert azokat az őrületeket, amelyekre vágytam, korábbi lakásimban már kipróbáltam. maradj csak klasszikus, megnyugtató. B:V:
igen, talán az a legnehezebb, hogy önuralmat gyakorolva egyensúlyban tartsuk a vágyakat, ötleteket, és a költségvetést:) Egy lakáson belül nem lehet mindent megvalósítani, én most ezzel küzdök. De a klasszikus alap arra is jó, hogy hátteret adjon esetleges elhajlásoknak:)))